Pici pénzért hozzájutottunk a sógornőmmel jó pár igen régi bútorhoz. Köztük volt egy, a szívemhez igen közelálló darab. Az ötvenes évekből származó mosdószekrény jobb időket is megélt már.
Íme ez lett belőle:
Na de ez nem volt egy könnyű menet. Képet arról, milyen volt, azt nem nagyon tudok mutatni, mert gyorsabb volt volt a kezem, mint az eszem, és nekiestem mint bolond tehén....
Íme ez lett belőle:
Csak ennyi van belőle :) |
Még igen gyerekcipőben járok a bútorfelújítással, így próbálkozgatok. Gondoltam kipróbálom a festékmarót. Egész jó is lett (messziről). :) Az ajtaja és az oldala nem "igazi" fából van, így arra gondoltam, ezt zománcozom. Sajnálom, hogy nem lehetett viaszolni, vagy színtelen páccal lekenni, de az idő vas foga meglátszik egy-két helyen rajta.
Mivel nem vagyok se restaurátor, sem asztalos, így én ezt tudtam csinálni. Hátha pár év múlva lesz annyi tapasztalatom, hogy megoldom az ilyeneket.
Az igazság, hogy nekem így is tetszik. ;)
Amit a legjobban sajnálok, hogy nem fér be a házunkba, pedig olyan jó kis pipereasztal (szekrény) lett belőle. Még a sálaimnak is lenne helye az oldalán. Így várja az új gazdáját. Hátha valaki beleszeret, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése