Az (én) fűszertartóm

Kezdem az elején, hogy az "én" azért van zárójelben, mert rengeteg ilyet lehet látni mostanság a neten. Ráadásul ez nem is új-keletű dolog, mert mikor kicsi voltam, ilyesmit csinált apukám is (az meg nem most volt ;)  ).
Nem most csináltam, már egy pár éve lóg a falon.

Volt egy forgós fűszertartóm, amibe 12 kis üveg fért bele (felső sor) és van egy kicsinyke konyhám. A kettő nem a legjobb párosítás, így hát elkészítettem, ezt a remekművet. :)

Nem valami bonyolult, lemértem a kisüvegek-egymásmellé-pakolt hosszát, levágtam egy lécből ekkorát, az aljára szereztem még üvegeket, a kupakokat rácsavaroztam alulra és kész is. Le akartam festeni a kupakokat, de ez csak most tűnt fel, hogy elfelejtettem. ;)
Sajnos annyi egyformát nem találtam, így a sor végén van egy fekete bárány.

És akkor itt a helye, hogy bemutassam a másikat is. Ha az előzőre azt mondtam, hogy nem bonyolult, akkor nézzétek meg ezt. :))))

Ezek csak a mértéktelen kávé fogyasztásról árulkodnak! Ami a legérdekesebb ebben, hogy az elmúlt 10 év alatt csak 1 üveget törtem össze!!! (kopp-kopp-kopp)

Méhrajom

Igaz elmúlt már a farsang, de megmutatom milyen volt a mi jelmezünk.
Amikor a 2 nagylányom kicsi volt, varrtam a nagyobbiknak egy méhecske jelmezt. Kellett egy a kisebbnek is, de ez nem lett teljesen befejezve, mert "otthonra jó így" címszóval abbamaradt.
Kölcsönkérték a jobbik jelmezt és persze ahogy szokott, sose láttuk többet.

A legifjabb utódom belenőtt a megmaradt méhecskébe (sőt majdnem kicsi is lett rá).
Sajnos a régi csíkos plüssből nem maradt semmi, így neki már csak fekete csápok maradtak.

Míg a prototípust párnával tömtük ki, mára erre már nem volt szükség, mert vagy gyerek, vagy párna. Kettőjüknek már szűk lett volna! ;)
Varrtam már igényesebb munkát is, de a célnak megfelelt. Imádni való volt mind a három gyerkőc benne!

LOVE LOVE LOVE LOVE LOVE

Új lendülettel

Újra itt vagyok!!!
Hatalmas dilemma előtt (és közben) vagyunk. Megkerestek a Városházáról minket, hogy megvennék a házunkat, mert kell nekik a hely. Megjegyzem, hogy kb. 3 éve fejeztük be a felújítást.
Így most állunk és várunk, hogy mi lesz. Mi benne lennénk, de még nem döntöttek.
A legrosszabb az egészben, hogy addig, míg nem döntenek, nem tudok semmit csinálni. Festeni kellene már több helyiséget, sok mindent át akarnék alakítani, de ....
Szóval december óta csak egy helyben toporgunk. Végre rájöttem, hogy mit is kezdjek az energiámmal, ami akkor is jó, ha megyünk és akkor is ha maradunk.
Íme Ő, ami 4 nap termése (beindultam):

Évek óta szemezgetek a hatalmas kötött vagy horgolt puffokkal, egy párszor neki is estem, de valahogy sose jött össze. A fonalaimat kipakoltam és rájöttem, hogy ez rengeteg! Tele van maradékkal, amit el kell használnom. Így nekiálltam gombolyítani. Szerencsére volt olyan szín közte, ami a legnagyobb lányom szobájába illik.

És elkezdtem horgolni és horgolni és horgolni......

Nekem jó nagy kell, ez egyértelmű, de mikor kb. 50 cm-nél tartottam, abbahagytam a szaporítást. Már akartam látni a végeredményt.De ekkora is elég.
Mikor már nem sok hiányzott a befejezéshez, varrtam egy nagy huzatot és nekiálltam a szivacsdaraboláshoz. Mert mint tudjuk nem dobok ki semmit, nehogy már pont szivacsom ne legyen a padláson! :)
Szerencsére a lányok is segítettek vagdosni. Jó sok kellett, mert keménynek kell lennie, hogy legyen tartása.
Igen ám, de annyira feszült, hogy nem tudtam befejezni a tetejét, így csináltam egy pont akkora kört, ami hiányzott és bezártam.

Igaz az ujjaimat nem érzem, mert 10 szálas gombolyagokat csináltam és elég fárasztó volt, de megérte!!!

Most csinálhatok egy másikat, mert kell egy türkizkék is a szobába!